Előttem villog a kurzor. Ma délután még olyan jó ötleteim voltak, amiket mindenképpen meg akartam osztani a nagy nyílvánossággal.

 Miután katasztrófák tucata árasztott el, mint Noé bárkályát az Özönvíz, egyszerűen képtelen vagyok beszélni arról, amiről szeretnék. Inkább kifejteném részletesen, milyen érzés az, amikor az utolsó pofon is elcsattan az élettől s kupánvágottan, összekócolt hajjal csücsörögsz az élet padlóján, s kérdezel Valakit, miért?! Miért én?!

 Sok okosságot lehet manapság olvasni. Mint pl. Paul Coleho vagy Doktor Csernus. A Titok is ezen okosságok közé tartozik. Elmondják hogyan gondolkodj, hogyan működik az élet. Persze, mindez csak egy "sajátos" szemlélet. Mindenkinek az egyéni szemlélete hiszen minden teóriát nem erőltethetünk rá ugyanazokra az emberekre, tehát a tucatra (hogy értsétek mennyire átlagos) mert mindenki másképpen gondolkozik, s látja a világot. Tehát, ami nekem kék, az lehet hogy neked losaszínű(rózsaszín). De az is lehet, hogy neked minden csak szinű. Akkor nem kezdhetem el neked a színek jellegét, különbözőségét taglalni, hiszen azt sem tudod miről beszélek.

 A Titok című könyvre kitérve, muszály közzétennem egy Titkot. Nekik működött!!! Igen, igen, nekik ment! Mert elképzeltek egy álmot (... most nevetek hangosan), és megvalósították. Eladtak megannyi embernek egy szart. (ne gondoljátok hogy Paul meg CSernusdoki azért írtak könyvet mert segíteni akartak az emberiségen hiszen az is egy tucatpéldálmány)  Ami valószínűleg működik, már ha jókor vagy jó helyen. Nem lehet mindenki képes erre... Ismeritek még Szalacsit?! Az Ojjektummal?! (Aki nem, az keressen rá Youtubeon! Haláli.) Hiába képzelné Szalacsi hogy a neki a mennyországhoz közeli helyre akar kerülni, mondjuk (tételezzük fel hogy Szalacsinak az a mennyország a kocsmán túl) Hawaii szigetére, a negyven szűzzel, és négy liter kannás borral, nem fogja tudni megvalósítani. A Titok azt is mondja, egészen titkosan, hogy nyilván legyenek oylan álmaid amiket el tudsz érni... Tehát, máris megkülönböztet embereket egymástól, hiszen te nem álmodhatsz losaszínűt, ha kék vagy.... Szóval ezen mondatnál, mindenkinek el kellett volna dobnia azt a könyvet, vagy a leegyszerűsített DVD változatot. Mi történt ekkor? A sok gazdagságra vágyó ember, bizalmát pár sornak ajándékozva tovább olvasta a mondatokat. Szóval egy könyv ami kihasználja az emberek bizalmát, egynek nevez, de megkülönböztet, elhiteti veled, hogy a valótlan valós. Pontosan mint egy szerencsejáték automata.

 Aki nincsen tisztában azzal, hogy a reményei sosem fognak valóra válni csak mert például Paul Coelhot olvassa, az az ember szerencsés. Mint ahogyan a falusi ember is szerencsés, hogy egy nagyváros búját- baját nem ismeri. Vagy ahogyan a városlakó szerencsés hogy minden kényelme megvan szemben a falun élő emberrel. (Nyilván klisé ez, de valahogyan muszály érzékeltetni mindenkivel hogy mire szeretnék utalni, mielőtt bárki vérigsértődne! ) Tehát a tudatlan ember, szerencsés. Ő él a legboldogabban, legnyugodtabban és neki végülis mindegy hogy losaszín kék vagy szinű, a lényeg hogy ott van. Szabadon hisz bármiben és remél gyakorlatilag elvárások nélkül. Az egyetlen hátránya hogy megvezethető. Ebben az esetben viszont azt hiszem neki ez is mindegy.

 Az a teóriám, hogy a férfi kromoszómából hiányzik egy darab, ami a lábuk közé csusszant mikor teremtődtek. Valószínűleg a hölgyek nagy része hatalmas boldogságban repdes emiatt, viszont tudatlanságuk révén elfelejtik, a férfi kromoszómájában nincsen meg az összes összetevő. Ezzel a kijelentéssel máris férfigyűlölőnek, és emancipu.cinak neveznének. Joggal, hiszen megkülönböztettem valamit valamitől. Ráadásul! Ráadásul!.... Két nemet különböztettem meg. Nem jelentettem ki hogy bármelyik jobb lenne. Azt sem hogy rosszabb. Mégis az emberek megítélnének mielőtt megértenék hogy mit írtam. Mert megvezethetőek hiszen egy gondolati séma után futnak. Tudjátok?! Mint a bárányok a nyájban. Ha a juhász jobbra megy akkor jobbra tart az összes. Amelyik meg ki akar törni a nyájból azt visszatereli a kutya a helyére. Ilyen a mi világunk is. Sokan terelve vannak másoktól. Mert tudatlanok. Talán nincs is ezzel baj, hiszen az életnek egy idő után úgy is vége lesz, gyakorlatilag majdnem mindegy hogy hogyan éltük le. Vagy nem?!

 Ezt döntsétek el ti. Én csak annyit mondanék zárószóként, hogy Az intelligens embernek azért nehéz, mert elnyomja őt az ostobák végtelen butasága. Viszont ha az Intelligens ember ezen felháborodik, akkor lehet hogy ő is ostoba?!