Nem csak a sütemények omlósak. Az emberi gondolatok is olyanok mint az omlós sütemények. Megalkotása hosszú folyamat, figyelmet igényel. Mikor azonban a szádba juttatod a sütid, azonnal a fele a földre omlik, porlik. Szerintem ez egyáltalán nem rossz dolog. Mert azután van mit seperni, vagy éppen összeszedni. Viszont ha ezt odakint teszed, mármint a sütievést, akkor majd a hangyák összeszedik neked, illetve önmaguknak, s így megy körbe- körbe az egész mechanizmus. Nem rossz dolog ez. Ennek talán így is kell lennie. 

 Az utóbbi időben, mintegy kettőezer fényképemet sikerült valűszínűleg teljesen elveszítenem, viszont bennem még mindig él a remény hogy egy szorgos hangya mindezt összeszedegeti, s megoldja porlanyós gondjaimat... Mint ahogyan ez mindenkivel megesik, majdnem minden nap.

 Vannak napok, amikor a problémáink felett ücsörgünk, s azon tanakodunk, hogyan is lehetne mindent helyrehozni. Megfordult már bárki fejében is, hogy nem feltétlenül kell rendbe hozni, hanem az adott helyzetből a lehető legjobban profitálni?... Jó tudom, mint ahogyan azt a vak ló is látja, mindez nem egyszerű. Még szuperhatalkmamnak sincsen mindenben mindent pozitívan látni. Pedig kell. És nem hogy kell, de muszály is.( És itt nem a mú szájáról beszélek...) Amikor a hétfő reggeli köszönésemre egy embernek az a válasza, hogyan lehet bárki ilyen vidám hétfőn reggel, arra csak annyit gondolok, "jaj, te szegény! Beskatulyázva vagy, mindenki más gondolata által!"... Igen! Az ember, akinek természetes, hogy a hétfő nem jó nap, az csak hagyja magát befolyásolni más emberekáltal alakított tévhitek szerint. Jó meg rossz nap olyan nincsen. Van jó nap, s rosszá tett nap. Amikor reggel felkelsz, és tíz perced van elkészülni a munkába, de se az alsóneműid közül nincsen egy sem kimosva, se a fogkeféddel nem találsz a szádba, csak az utolsó tiszta felsődet fogkrémezed le... Amikor a kávé jusztis kiborul, pedig mindennél ez volt a legfontosabb... Aztán a buszjegy vásárlásánál, észleled, hogy nincsen neűálad sem a pénztárcád, sem a telefonod, hogy telefonos segítséget kérj. És ekkor elhatározod magadban, ez egy rossz nap lesz! Pedig a buszsofőr kegyelmesen enged magával utazni, bevállalva a kockázatot, hogy ezért ő is nagy árat fizethet!... 

 Rossz nap nincsen. Mindezen véletlenek találkozása után, azt hiszed, az ég összeesküdött ellened, pedig Te aludtál el, és nem a vekker... :) 

 Ezeket a dolgokat mind csak később realizálom jómagam is. Mikor már otthon a biztonságos kanapémon ülve, teát szürcsölgetek, és azt hiszem, minden rendben. Mert egy jó kanapén, valljuk be, atomtámadás esetén sem érhet baj. S ha mégis, legalább szép perceket töltöttél el, a kicsit sem porhanyó gondolatokat tükröző biztonságos K.A.N.A.P.É.N. 

 Amikor még iskolás voltam, nem is tudtam mit jelent ez a szó. Micsoda möggötte rejlő, misztikus értelmet lehet egy bútordaradűbnak tulajdonítani. És most, hogy lassan a huszonötben járok.. Ja nem, elhagytam azt... tudom, egy jó kanapé világokat menthet meg.

 Bár, az élet pörög, s a Béres csepeg, mégis néha az az érzésem támad, porhanyós eszmefuttatásaim során, hogy huszonötév ide vagy oda, az ember öregszik... Most már nem hajt a vágy, ha leesik a hó, hogy kimenjek a jéghideg fagymezőkre, s egy jót csússzak. Már idegesítenek a kis nyavajás gyerekek, ahogy a fejem felett visítanak, miközben a busszal utazom hazafelé. Olyan kép ötlött a fejembe, mikor egy ember, aki teljesen szürkének érzi magát a színes gyerekseregben, még a lazára kötött sáljától is megfullad... Hát ez van. öregszünk. Mind. És azon fiatalok akik most azt hiszik, a világot meg tudják majd egyetlen nyalókával menteni, (és értse mindenki ahogyan akarja, ezt a nyalókát...) azok majd jót nyalogatnak az élet savanyú ízéből. Én nem mondom hogy szerintem a világ megmentése lehetetlen, s a kitűzött cél eléréséért nem kell megtenni semmit, mert amúgy sem jön össze... Csak előtte meg kellene váltanunk magunkat.